A Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontja tudományos és technológiai tudását tekintve képes válaszokat és világszínvonalon is versenyképes megoldásokat, műszereket kínálni a kozmikus sugárzás és az űridőjárás vizsgálatára, a tudományos és ipari jellegű igényekre egyaránt.

A kutatócsoportnál, illetve jogelődjeiben, az egyik legelső űrkutató műhelyben már több mint négy évtizede foglalkoznak fedélzeti űrberendezések fejlesztésével és gyártásával. Többek között a Halley-üstököst vizsgáló szovjet Vega–1, –2 (Plasmag részecskeanalizátor), az ugyancsak szovjet Fobosz–1, –2 (HARP részecske-spektrométer, TAUS részecske-analizátor) és az ESA Rosetta űrszonda Philae leszállóegységének a fedélzetére (SPM töltöttrészecske-detektor, DIM pordetektor) fejlesztettek tudományos berendezéseket, illetve részegységeket.

A Pille termolumineszcens dózismérő (TLD) rendszer mind a mai napig az egyetlen olyan TLD rendszer, melyet az űrhajósok TL dózismérők fedélzeti kiolvasására használhatnak. Különböző változataival a Szaljut–6, –7 és a Mir űrállomásokon, a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) (utóbbi orosz szegmensében a Pille 2003 óta a szolgálati rendszer része), valamint a Szojuz űrhajó és az amerikai űrrepülőgép fedélzetén is végeztek méréseket.

A TRITEL háromtengelyű szilícium detektoros teleszkóppal az ISS orosz szegmensében és a Columbus modulban is végeztek méréseket, valamint elkészült a műszer műholdra szánt változata is. Saját fejlesztésű, Geiger–Müller-számlálókból, illetve háromtengelyű szilícium detektoros teleszkópból (TRITEL) álló összetett sugárzás- és dózismérő rendszerekkel űrdozimetriai és űridőjárási céllal magaslégköri kutatóballonok (BEXUS–12, –14) és rakéták (REXUS–17) fedélzetén mértek. Ahogy a közeljövőben a polgári repülőgépek utazómagassága növekszik, valamint beindulnak a kereskedelmi célú szuborbitális űrrepülések is, úgy válnak egyre fontosabbá a dozimetriai célú mérések a 200 km magasságig terjedő térségben.

Az űridőjárás vizsgálata is egyre jelentősebbé válik, mivel annak nem elhanyagolható hatása van a földi infrastruktúrákra, mint például az elektromos hálózatokra és a távközlésre. Az űrtevékenység fókusza ezért az utóbbi időben az MTA EK-ban is ezekbe az irányokba tolódott el.